Bob Dylan népzenei gyűjtéséről

MINIESSZÉ HANGFELVÉTELEKKEL

Boka Roy

Az 1967. év nagy folk-gyűjtéséből, amelynek során több mint 100 felvétel készült, maga Bob Dylan jelentetett meg egyéni szerkesztésű albumot 1975-ben Basement tapes címmel (alagsori szalagok - a pincekocsmát, az ott készült felvételeket jelentik). A felvételeknél azt az elvet követte, hogy a zenekarok és előadók a saját számaikat adják elő. Az idegen számok kizárásán kívül más érvényes követelmény nem volt. A felvételekbe Dylan személyesen is besegített, sőt a Clothesline Saga (A ruhaszárító kötél balladája) című számot ő énekli az eredeti alapján, mert a felvételével - állítólag - elégedetlen volt. Valószínűbb azonban, hogy nagyon megtetszett neki, és azt akarta, hogy ez legyen a lemez vezető száma. Némely felvételen hallható, hogy Dylan kezdi el a nótát, aztán zendít rá az énekesnő (Every Day), a másikon az eredeti előadóval együtt énekel (Lo and Behold), a Mebaby-t (Babám) is részben ő adja elő. A lemezen közreadott felvételek meglehetősen kötetlenek, az utóbb említett számot például kétszer kezdik el, amit később sem töröltek. Mindez egyáltalán nem zavaró, mert Dylan iszonyúan jól ráérzett a dalok stílusára, hangulatára, és az egész attrakció a "just now going" ("éppen most adják elő") eleven benyomását és hangulatát kelti fel bennünk.

A Basement tapes lemezborítója

Bob Dylan nem riad vissza a gyengébben sikerült felvételek közreadásától sem, ha beleillik koncepciójába. Szándékát egy interjúban úgy fogalmazta meg, hogy olyan zenét szeretne megszólaltatni, amilyet Amerika addig még nem hallott. Vannak a lemezen egészen kiváló előadások, jobbára blues hangvételűek. Tehetséges amatőr zenészek és énekes szólaltatják meg például az Expressmant vagy a Mingle wood című nótákat. Az összes felvétel különleges értéket képvisel, egy kultúra megjelenései és korabeli szociográfikus tükörkép arról, hogyan töltötték az együttlétre, pihenésre, szórakozásra szánt idejüket az amerikai vidék - elsősorban a kisvárosok - lakói a mult század közepén és az utána következő egy-két évtizedben.

14 felvételt adunk közre a lemezről, legtöbbjüket kissé rövidítve. Ne csodálkozzunk rajta, hogy a hatvanas-hetvenes évek amerikai folksongjaiban elektromos gitárok, szintetizátor, hangosított fúvósok stb. hangját halljuk. Az amerikai folkmusic nem archaizál, a legfontosabb jellemzője nem a régiesség, hanem a személyesség: az eredeti mű, a saját hangszerelés és az egyéni előadásmód. Természetesen a szerzők és az előadók nem vonhatták ki magukat más zenék, dalok hatása alól, így aztán azon sem kell meglepődnünk, hogy néhány előadás ismerősnek tűnik. Lehetséges azonban, hogy - horribile dictu! - éppen a Dylan menedzselte felvételek hatottak másokra, s az eredetit mi nem ismertük eddig.

A jogi vonatkozásokról annyit, hogy ezek a zenei fájlok nem a lemezről, hanem az internetről származnak. Méghozzá Bob Dylan (egyik?) hivatalos weblapjáról, ahonnan akkor - mintegy 10-12 éve - még szabadon letölthetőek voltak. Ma már ez a lehetőség megszűnt, ám az akkor érvényes szabályok szerint a felvételek közreadása jogtiszta.

A zeneszámok mp3-as fomátumúak. A címekben a fájlneveket közöljük, amit az is indokol, hogy egy-egy számról több felvétel, sőt több feldolgozás készült, azonkívül azonos számokat többféleképpen is elneveztek. Lemez nélkül egyébként sem volna esélyünk az "alapfelvételek" és változatok pontos azonosítására, hiteles címlista készítésére.

ClotheslineSaga

MeBaby

EveryDay

Minglewood

Expressman

Moonshiner's

GeorgiaStomp

OldShoes

InThBattlefield

OnThBattlefield

LaDanseuse

RockyRoad

LoNdBehold

 

ShineOnMe